4 pont, amely megmutatja a szenvedés értelmét 1.

Nagypéntek, nagyszombat és húsvétvasárnap. A keresztény ember hitének legfontosabb eseményei zajlanak ezekben a napokban. Jézus Krisztus szenvedése, halála és feltámadása. Az ehhez való hozzáállásán áll vagy bukik az életről való felfogása. Első hallásra nem túl szívderítő a téma, hiszen az utóbbi mintegy száz évben leginkább azon dolgoztunk, hogyan tudjuk magunktól eltávolítani a szenvedéseinket. És akkor itt van Ő, akinek minden évben megemlékezünk a haláláról és megünnepeljük a feltámadását. Pedig ami Vele megtörtént, az a mi életünkben – nemcsak a keresztények életében – is megtörténik, csak más módon. Ezt fogom bemutatni 4 pontban.

cross-1448946_1920

  1. Öregedés

Ha egy hasonlattal akarnánk kifejezni [az öregedést], azt mondhatnánk: a pesszimista olyan emberhez hasonlít, aki egy falinaptár előtt áll és félelemmel s aggódással nézi, hogy a naptár – melyről naponta letép egy lapot – egyre fogy és fogy: eközben az az  ember, aki az életét a mi beállítódásunk szerint fogja fel, ahhoz hasonlít, aki azt a lapot, melyet éppen leszakított a kalendáriumról, gondosan félreteszi a többi, már letépett lapok közé, persze miután naplójegyzeteit felvéste rá mindarról, amit csak megélt aznap.

Mondja Viktor E. Frankl, osztrák neurológus és pszichiáter.

Ha megpróbáljuk alkalmazni Jézusra és tanítására ezt az idézetet, akkor azt mondhatjuk, hogy mihelyt tudatosult benne, hogy mi az Ő küldetése, életének egyetlen egy percét sem vesztegette, és minden nap tanított olyat, amire mai napig emlékezünk. Ily módon elkészítette a maga naplójegyzeteit. Ha tudjuk, meddig élünk, ha nem, életünk minden pillanatának van értelme. Ezért muszáj kihasználnunk az időnket a „lábnyomhagyásra”. Jézusnak előbb jött el az idő a földi életben, ezért gyorsan kellett cselekednie. Nekünk hosszabb lét adatik meg – vagy ki tudja – itt a Földön, de meg kell tanulnunk gazdálkodni vele. Azzal, hogy öregszünk, életünk során ajtók záródnak be, de ugyanakkor újak is nyílnak. Pl. töltheti valaki az életét kesergéssel, hogy mennyi mindent szalasztott el, de gyermekének megadhatja az esélyt, hogy ő már ne szalassza el lehetőségeit.

adult-1850177_1920

  1. A szenvedés

A szenvedés sosem önmagában létezik. Mindig következménye valaminek, és mindig valamiért vagy valakiért történik. Egy betegség során feltehető a kérdés, hogy miért alakult ki. A legtöbb betegségnek lelki eredetű okai vannak, és ha ezeket feltárjuk, lépéseket teszünk, akár csökkenthetjük is a szenvedés mértékét. De mindig van mélypont, melyet meg kell élnünk. Ebben a mélypontban megpihenhetünk, erőt meríthetünk belőle. Egy munkahelyváltásnál ugyanúgy vannak mélypontok. Elegünk van a főnökből, a működési rendszerből, amelyben dolgoznunk kell, stb. De van, amikor saját magunkból van elegünk, és keressük a válaszokat, hogy miért vagyunk „ilyenek”. Egészen pontosan, milyenek? Nagyon fontos kérdés.

A másokért való szenvedésnél érdemes tisztázni, hogy miért tesszük. Azért, mert belekényszerültünk, vagy azért, mert önként vállaltuk, és hisszük, hogy neki ettől jobb lehet. Jézus értünk vállalta a szenvedést, mert tudta, hogy ebből hosszútávon nyer az emberiség. Tudomást szereztünk arról, hogy visszatérhetünk a paradicsomi állapotba, oda, ahonnan Ádám és Éva elindult. Mert ez az élet dinamikája. A kapcsolat dinamikája. Hogy először együtt vagyunk, együtt gondolkozunk, megismerjük egymást, aztán elkülönülünk, keressük a saját válaszainkat.. És ezt folytatja az egyén, a társadalom, az emberiség.

todd-torabi-112053.jpg

Jézus egyszer azt mondta: „Amikor te böjtölsz, illatosítsd be hajadat és mosd meg arcodat, hogy az emberek ne vegyék észre böjtölésedet, csak Atyád, aki a rejtekben jelen van! Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked.” (Mt. 6, 16-18) Tehát a szenvedésnek nem feltétlenül kell negatív érzésnek lennie.

Folyt. köv.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Comment moderation is enabled. Your comment may take some time to appear.