Hézl József vagyok. 2010-ben végeztem a Pannon Egyetem bölcsészettudományi karán magyar nyelv és irodalom szakos tanárként, ezzel egy időben pedig a Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola hittanár-nevelő szakán. Házas vagyok és van egy kisfiam.
Az egyetemen és az iskolában azt sulykolják a tanárokba, hogy mindig legyenek naprakészek, ne veszítsék el a fejüket, mindig tudják, mi a következő lépés, mondják meg a diákoknak, hogy mit csináljanak. Rájöttem, hogy ez nem csak abszurd, de lehetetlen elvárás is. A mai napig felteszem magamnak a kérdést, hogy ez meg ez jó lépés volt-e.
Osztályfőnöki munkám során pedig még azzal a nehézséggel is szembesültem, hogy milyen nehéz „beszélgetni” a diákokkal, és mindenki mással, aki valamiért gondban van. Igen, idézőjelbe teszem ezt a szót, mert itt most problémafeltárás és megoldáskeresés funkciójában használom.
Egy sereg vitám volt a kollégáimmal, mert másképp képzeltem el a tanítást és az osztályfőnökséget. Sok-sok évvel később jöttem rá, hogy túl nagy volt bennem a megfelelni akarás a diákjaim és a kollégáim felé.
Volt olyan, hogy a folyosón ülve zokogtam – igen, bevallom, zokogtam! –, hogy én nem akartam megbántani senkit.
Amikor beiratkoztam a Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné és szervezetfejlesztés képzésére, akkor sok minden a helyére a került.
- Minden ember más, és ezért másként oldják meg a problémákat.
- Ha mindenkinek meg akarsz felelni, akkor abba bele fogsz halni.
- Olyan nincs, hogy senkit nem bántasz meg az életed során.
- Nincs tökéletes, csak „elég jó”.
- Ha nem vagy tisztában az érzéseiddel, sosem tudsz igazán a jelenben lenni.
- Az érzéseid jelzőbólyák és nem ellenségek. Köss velük békét!
- A pedagógusi és minden más – emberekkel foglalkozó – szakma nem maradhat önreflexió és önismereti munka nélkül.
A képzés során akkor volt először “AHA” élményem, amikor felfedeztem, én is meg tudom találni a választ az életem kérdéseire. Megtanultam, hogy minden ember cselekedetei mögött megvannak a motivációk. Így, ha megismerem azokat, lebonthatom az előítéleteket és a sztereotípiákat. Továbbá saját magam iránt is jóval nagyobb empátiát táplálok, ezáltal nő az önbecsülésem is.
Ezért szeretném, ha a mentálhigiénés segítő beszélgetések során más embereknek is volna ilyen “AHA” élménye, hogy legyen az életük teljesebb és boldogabb.
Minden embernek megvannak a maga lelki erőforrásai, amelyekből önbecsülést nyerhet, és amelyek segíthetnek a problémák megoldásában. Ezek a források kiapadhatatlanok, ha foglalkoznak velük.
Gyere velem, és induljunk el azon az úton, amelyen TE is megtalálhatod saját “AHA” élményed!