Blog

Az elengedés folyamata

A megpróbáltatásokon keresztülmenni olyan, mint sziklának lenni egy kőcsiszolóban. Ide-oda lökdösnek és felhorzsolódsz, de csiszoltabban és értékesebben kerülsz ki onnan, mint amilyen valaha voltál.

Elisabeth Kübler-Ross

Napjaink életfelfogása szerint a legrosszabb, ami egy emberrel történhet, hogy meghal. Hiszen a 21. századi ember gondolkodása középpontjában a fiatalság, szépség és egészség áll. Valahogy taszítjuk magunktól a fájdalmat. De mi történik, ha szembejön velünk  egy válás, egy munkahelyváltás vagy valakinek a halála? Mindegyikben van közös, még hozzá az elszakadás, a vissza nem térés érzése.

Érdekes módon, egy haldokló környezete ugyanazokon a fázisokon megy át, mint mint maga a haldokló. Ezek a gyász fázisai. Viszont, ha nem akarjuk az ezekkel a fázisokkal járó fájdalmat figyelmen kívül hagyni – úgysem lehet -, akkor nagyon sok tapasztalatot nyerhetünk életről-halálról. Egyszóval magunkról. De mik ezek a fázisok? Erről fog szólni ez a bejegyzés.

Elisabeth Kübler-Ross 5 szakaszt különít el, de érdemes még két szakasszal kiegészíteni.

  • Tudatlanság: A beteg gyakran nem kap elegendő információt betegségéről. A vizsgálatok ideje alatt a hozzátartozók is titkolóznak. A beteg körül egyre nő a hallgatás fala.
  • Bizonytalanság: A legtöbb beteg gyanakodni kezd. A körülötte lévők (hozzátartozók, kórházi személyek) nonverbális kommunikációja utalhat betegsége súlyosságára. Információkat kezd gyűjteni könyvekből, de igazából az ellentétét próbálja bebizonyítani (ambivalencia).
  • Tagadás: Nyilvánvalóvá válik a betegség gyógyíthatatlansága. A beteg tévedésnek tartja (pl. a leletek összecserélésére hivatkozik). Aztán elkezd őrült tempóban dolgozni, hogy egyrészt feledje a a betegségét, másrészt, úgy érezze, nem is beteg.
  • Düh: „Miért pont én?” Teszi fel a legtöbb ember a kérdést ebben a szakaszban. “A világ megy tovább, és senki nem veszi észre, mi történik velem.” A beteg agresszív lesz, elutasító, kritikus, de viselkedése mögött az igazságtalanság érzése és segélykiálltása áll.
  • Alkudozás: Az eddig kifelé forduló düh befelé fordulhat. Bűntudata van, hogy a nem megfelelő magatartásával hozzájárult betegsége kialakulásához. „Ha meggyógyulok, akkor ezt és ezt fogom tenni.” Ez a hozzáállás változást hoz a viselkedésében: együttműködő, segítőkész lesz, a környezetében lévőkre elkezd odafigyelni.
  • Depresszió: Az alkudozás eredménytelensége egyre lehangoltabbá teszi a beteget. Depressziója kétirányú: a múlt felé, hogy mi-mindent szalasztott el, a jövő felé, ami a halálra vonatkozik. Figyelme elkezd fokozatosan befelé irányulni.
  • Belenyugvás: Elfogadja helyzetét, félelmek, szorongások csökkennek. Csak néhány hozzátartozó jelenlétét igényli. Sokan ilyenkor végrendelkeznek. Valamire várnak, emiatt az orvosi eredmények egy kicsit javulnak, a javulást rohamos leépülés követi. Fontossá válik az érintés szerepe. Aluszékonyság helyett éberség. Vannak, akik halálos ágyuknál elhunyt szeretteiket vizionálják.

Nagyon nehéz időszak ez a hozzátartozóknak, illetve a haldoklónak. Nem mindenki esik át minden szakaszon, az is lehet, hogy valamelyik hosszabb ideig tart. A hozzátartozók is áteshetnek ugyanezeken, bár náluk lehet némi fáziseltolódás. Pl. tagadás vagy alkudozás fixálódik, nehezen engedik el a haldoklót. Kommunikációs nehézségek is adódhatnak a beteg és a hozzátartozók között, ami később komplikált gyászfolyamatot is előidézhet.

Az ember gyászán általában tényleg csak az idő segít. Ugyanakkor fontos az is, ha a hozzátartozónak konfliktusa volt az elhunyttal, akkor elképzelhető, hogy gyászfolyamat elhúzódhat akár több évre is.

Hogyan tudja a hozzátartozó rendezni ezt a kapcsolatot?A Aholnapi bejegyzésből megtudhatod!

Hézl József
mentálhigiénés és szervezetfejlesztő szakember
ahaelmeny.hu