Testünk üzenetei – avagy hogyan függnek össze a betegségek az önismerettel

6-7 éves lehettem, amikor először mentem a testvéremmel nyaralni nagyszüleimhez vidékre. Nem volt olyan egyszerű az otthontól való elválás, mert első alkalommal csak a tesóm ment, mivel nekem fájt a hasam. A következő alkalommal már én sem „menekülhettem”. A háznál voltak disznók, tyúkok, libák, kutyák és macskák. No, meg a parlagfű. Úgy emlékszem, már az első éjszaka is kellemetlenül zajlott. A köhögéstől alig bírtam aludni. Nagymamám felkelt, és egy kanál mézet nyomott a számba, mert bizonyos esetekben segíthet a köhögés csillapításában. Azonban nekem egyáltalán nem segített. Vajon miért nem? Ez a bejegyzés erről fog szólni.

Holisztikus szemlélet

Azt már régóta tudjuk, hogy a test és a lélek történései összefüggenek. Sajnos a nyugati orvoslás még gyerekcipőben jár a holisztikus gyógyításban, de már vannak olyan irányzatok, amelyek azt képviselik, hogy a testet és a lelket csak együtt érdemes gyógyítani. Ha ugyanis a lelkünket rendbe tesszük, akkor bizonyos testi betegségeink is meg tudnak gyógyulni. Ehhez azonban szükség van tudatos kommunikációra a testünkkel, amelyet a szomatodrámán lehet megtanulni.

A légzéssel összefüggő betegségek, mint például az asztma vagy az allergia is lelki okokra vezethető vissza, amelyet nem érdemes gyógyszerekkel kezelni hosszútávon. Emlékszem, egyszer szemrehányóan mondtam huszonéves koromban a tüdőgyógyászomnak, hogy nem lehet, hogy egész életemben orvosságot kell szednem. Ő azt válaszolta, hogy sajnos ennek így kell lennie. Nem hittem neki. Azóta sem szedek gyógyszert. Inkább próbálok arra figyelni, mi történik a testemben, amikor rám jön a nehézlégzés, és oldani az érzelmi állapotomat. No, de beszéljen helyettem a holisztikus szemlélet!

A tüdő betegségeinek lelki háttere

A légzés fázisai a belégzés és a kilégzés. Az egyik a feszültséget, a másik az ellazulást képviseli.

Thorward és Ruediger (a könyvüket itt érheted el) szerint a lélegzés megóv minket attól, hogy teljesen bezárkózzunk, hogy az énünk határait áthatolhatatlanná tegyük. Merthogy ugyanazt a levegőt szívjuk be, mint más, emiatt nem különülhetünk el a többi embertől.

A bőrünk ugyanúgy érintkezési felület, mint a tüdő, emiatt kapcsolat van a két szervünk között. Csak míg az előbbinél eldönthetjük, hogy kit akarunk megérinteni, utóbbinál viszont a szagokat, illatokat nem tudjuk kizárni. A bőrkiütés és az asztma ugyanarra a problémára vezethető vissza: a kontaktus, az érintés a kapcsolat problémájára.

Azt hiszem, hogy az első, nagyszüleimnél történt nyaralásom alkalmával még nem voltam felkészülve az otthoniakról való leválásra. A leválás pedig egy kapcsolat átminősüléséről szól. Arról, hogy a leváló személy alkalmas arra, hogy felfedezze a világot, önállóan tapasztalatot szerezzen róla és véleményt formálhasson arról. Ugyanez történik születéskor is:

Első lélegzetvételünk első lépésünk is egyben a külvilágba, amennyiben – az anyával való szimbiózisból kikerülve – önállóak, szabadok lettünk. Ha valaki nehezen kap levegőt, ebben gyakran az a szorongása mutatkozik meg, amelyet első önállóságba, szabadságba vezető útja előtt érzett. A szabadság az ilyen alkatra „lélegzetelállítóan” hat, azaz: szokatlanul, s ezért félelmet keltően.

A fent említett szerzőpáros szerint, amikor szűk helyiségből végre a nyílt térbe érünk, akkor „fellélegezhetünk”, elmúlik a „légszomjunk”, vagyis megszűnik az az érzés, hogy korlátozva van a szabadságunk.

Mit kérdezz magadtól, ha a légzéssel vannak problémáid?

  1. Mi fojtja belém a levegőt?
  2. Mit nem akarok befogadni?
  3. Mit nem akarok odaadni?
  4. Mivel nem akarok kapcsolatba lépni?
  5. Vajon félek-e attól, hogy a szabadság új formája felé lépéseket tegyek?

Testünk fantasztikus üzeneteket küld nekünk a lelki állapotunkról, és ha idejében odafigyelünk rá, akkor egyrészt elkerülhetünk jónéhány betegséget, másrészt harmóniába kerülhetünk vele, így boldogabban élhetjük az életünket!